Már nem tekinthető nyugdíjasnak a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló 2023-tól

2023 január 1-jétől kedvezően módosult a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkavállalását érintő szabályozás.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban, azaz rehabilitációs ellátásban vagy rokkantsági ellátásban részesülők ma már korlátozás nélkül vállalhatnak munkát ellátásuk folyósítása mellett.
2023 előtt azonban munkajogi szempontból nem volt közömbös, hogy rehabilitációs ellátásban, vagy rokkantsági ellátásban részesül-e a munkavállaló.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásuk folyósítása melletti munkavégzésük szempontjából társadalombiztosítási oldalról nézve azonos helyzetben vannak, akár rehabilitációs ellátás, akár rokkantsági ellátás mellett dolgoznak.

Munkajogi szempontból volt eltérés 2023. előtt: a rokkantsági ellátás mellett munkát végző személy ugyanis munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősült, a rehabilitációs ellátásban részesülő azonban nem.

A munkajogi helyzet azonban azt eredményezte, hogy a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló munkaviszonyát, mint munkajogilag nyugdíjasnak minősülő munkavállalóét, a munkáltató indokolás nélkül felmondhatta, és végkielégítésre sem volt jogosult nevezett.

A rehabilitációs ellátásban részesülő munkavállalóra az általános szabályok vonatkoznak 2023. előtt és ettől kezdve is, így a munkáltatói felmondást vele kapcsolatban indokolni kell, végkielégítésre is jogosult, ha a vonatkozó feltételeknek megfelel.

Változás 2023. január 1-től
A Munka törvénykönyve módosítása következtében 2023. január 1-jétől a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalók már nem tartoznak a nyugdíjas munkavállalók közé,
így rájuk is a munkavállalókra vonatkozó általános szabályok vonatkoznak.
A szabályozás azt követően került a törvényhozók elé, hogy az alapvető jogok biztosa egy konkrét ügyben lefolytatott vizsgálatát követően úgy ítélte meg:
hátrányosan érinti a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalókat a rájuk vonatkozó munkajogi szabályozás, ezért a foglalkoztatáspolitikáért felelős technológiai és ipari miniszterhez fordult, hogy a belügyminiszterrel együttműködve készítse el és kezdeményezze a munka törvénykönyve módosítását.

Az ombudsman jelentése szerint a jogalkotó eltérő élethelyzetben lévő társadalmi csoportokat (öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött és nem betöltött személyek) kezel azonos módon anélkül, hogy annak ész szerű indoka lenne. Másfelől a szabályozás indokolatlanul tett különbséget a megváltozott munkaképességű munkavállalók között, hiszen a rehabilitációs ellátás mellett munkát végzőkre nem a nyugdíjasokra vonatkozó, hanem az általános szabályok irányadók, azaz az ő esetükben a munkáltatónak már eddig is indokolnia kellett a munkaviszony felmondását, szükség esetén annak indokát is bizonyítania kell, emellett ők a többi munkavállalóval azonos módon voltak eddig is jogosultak végkielégítésre.

A Munka törvénykönyve a vizsgálat idején a nyugdíjas munkavállalók közé sorolta azokat a munkavállalókat is, akik rokkantsági ellátásuk mellett végeztek kereső tevékenységet. Ez a szabályozás az érintettekre nézve több szempontból is hátrányos következménnyel járt. Egyrészt a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló munkaviszonyát munkáltatója – ahogy a nyugdíjasokét is – indokolás nélkül felmondhatta, ami meglehetősen bizonytalan helyzetet teremtett a munkaerőpiacon egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek számára. További jelentős hátrányt okozott, hogy a munkáltató felmondása, illetve jogutód nélküli megszűnése esetén – a nyugdíjasokhoz hasonlóan – ők sem tarthattak igényt a többi munkavállalót egyébként megillető végkielégítésre; ez pedig – különösen egy hosszú ideje fennálló munkaviszony esetén – akár komoly anyagi hátrányt is jelenthetett az érintett munkavállalónak.

Az alapvető jogok biztosa egy konkrét panasz kapcsán indított eljárást és vizsgálta a fent említett szabályozást. A Biztos az AJB-2640/2022. számú jelentésében rögzítette, hogy az egyenlő bánásmód követelményével összefüggésben visszásságot okoz és nem áll összhangban az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye (CRPD) munkavállalást érintő rendelkezéseivel sem az a szabályozás, miszerint a rokkantsági ellátásban részesülő, az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött személyek nyugdíjas munkavállalónak minősülnek, emiatt munkaviszonyuk indokolás nélkül megszüntethető és nem jár részükre végkielégítés sem.
Forrás:https://ado.hu/
http://www.meosz.hu/